Visszaszámlálás

Gdansk

Gdansk nevének említésekor mindenkinek a Balti tengeri kikötő és a hajógyár jut eszébe – no meg az egykori hajógyári villanyszerelő, Lech Walesa – pedig ezek vagy 10 kilométerre vannak a várostól.
A települést városként először 999-ben említik Szent Adalbert legendájában, aki két évvel korábban járt a városban. Ezt a 997-es évet tekintik a város alapításának, így egy több mint ezer éves városról beszélünk. Alapítása idején a Pomerániai hercegség fővárosa volt. A hercegség hamar Lengyelország része lett, majd felváltva uralták a különféle német hercegségek és a lengyel királyok, történelme az állandó változásról szól. 1939. szeptember 1-én itt adott sortüzet a Schleswig-Holstein csatahajó, ami a második világháború kezdete volt. Emlékezetes az 1970-es munkássztrájk, melyet a fegyveres erők vérbe tapostak. Ennek ellenére 1980-ban itt jött létre a megállapodás a független szakszervezetek létrehozásáról (Szolidaritás Szakszerveztek), mely – ma már látjuk – a közép-európai kommunista rezsim bukásának első lépése volt.

A városnak sok gyönyörű épülete van, melyek leginkább abban a korban keletkeztek, amikor a város a Hanza szövetség tagja volt. A legtöbb turista attració az Ulica Duga (Hosszú utca) and Dugi Targ (Hosszú Piac) területén vagy közelében található. Gyalogos útvonal épült ki az eredeti történeti (főleg 17. századbeli) stílusban újjáépített épületek között, melyet mindkét végén remek városkapuk határolnak. Ezt a részét a városnak gyakran Királyi Útnak hívják, mert a várost meglátogató királyok itt vonultak végig.

A Városháza egy XIII. századi hangszer hű másáról, a harangjátékot játszó carillonról híres. Az Artus-udvarház az egyik legcsodálatosabb ilyen jellegű építmény Észak-Európában. A Neptunszökőkút – Gdansk szimbóluma. A Motlawa-parton emelkedő ún. Gdanski-daru, a középkori Európában a legnagyobb kikötői rakodóberendezésnek számított. Az Európában legnagyobb, téglából épült szentély, a gótikus Mária-templom (kilátótorony) 25000 fő befogadására alkalmas. Érdemes megtekinteni a gótikus Szent Katalin-templomot, valamint a XVIII. századi orgonájáról híres oliwai székesegyházat. Az elesett hajógyári munkások emlékműve az 1970. évi munkássztrájkok áldozatainak emlékét örökíti meg.

Etna

Európa legnagyobb és a világ egyik legaktívabb vulkánja, mely 3300 méter körüli magasságával uralja Szicília északkeleti részét. Az 1600 négyzetkilométer alapterületű hegy az Alcantara és a Simeto folyók völgye között helyezkedik el a Cataniai-síkság északnyugati peremén. A vulkán szolgáltatja a hátteret a tájhoz, ha a keleti parton utazol Taorminától Augustáig.
Nem csoda, ha a vulkán kínálta természeti tünemények megihlették az ókori kor babonás emberét, ezért találkozhatunk vele mitológiai környezetben is. A görögök Hephaisztosz, a rómaiak Vulkán kovácsműhelyét képzelték ide. A mitológia szerint Zeusz ide száműzte Enceladoszt - a legborzasztóbb óriást, Uranosz és Gaia fiát - aki háborút kezdett a főisten ellen. A felbőszült Zeusz az óriást behajította az Etna gyomrába, aki azóta is dühödten okádja a tüzet.
A hegy magassága nem határozható meg pontosan, ugyanis az állandó aktivitás miatt a csúcs magassága hetek alatt több tíz métert tud változni. Épp emiatt az aktivitás miatt soha nem mehetünk biztosra, hogy felmehetünk-e a vulkánra. Szerencsére gyakoribb az olyan alkalom, amikor viszonylagos nyugalmat mutat. A legutóbbi komoly kitörésre 2001-ben került sor.
Tekintettel a nagy magasságra, csak májustól szeptemberig érdemes vállalnunk az utat felfelé.
Vigyázni kell az időjárásra, mert itt nem a Szicíliában megszokott körülmények uralkodnak, a nyár közepén is csak 15-20 fokra lehet számítani. A csúcs északi oldalán foltokban egész nyárra megmarad a hó.
Az Etna megismerésére több lehetőség is kínálkozik. Az egyik, ha teszünk egy utazást a hegy lábánál körülfutó kisvasúttal. Ez néhány száz méteres magasságban, mintegy 150 km hosszban futja körbe hegyet. Ez esetben a vulkáni csúcsot körben meg tudjuk tekinteni, de ez nem tudja pótolni azt az élményt, amit a vulkánra való feljutás jelent. Ehhez célszerű egy buszt bérelni. Közúton kb. 2000 méteres magasságig tudunk feljutni, ahol egy kis pihenőhely van kialakítva kávézókkal, büfékkel.
Nem semmi érzés, amikor a szicíliai nyárból felemelkedsz a télbe. Lent a parton ragyogóan süt a nap, van vagy negyven fok árnyékban, aztán a busz elkezd feljebb és feljebb kúszni, és mire kiszállsz már bizony a télben, de legalábbis kora tavaszban találod magad. Észreveszed, hogy útközben úgy valahogy minden más lesz. Lent, a tengerparton nagyvárosok, pezsgő élet fogad, aztán a hegynek felfelé ez teljesen átalakul. Nem csak a települések lesznek egyre kisebbek, de a hangulatuk is megváltozik. Ezt a buszon utazva is érzékeled. Nem mellesleg ezek a falvak esztétikailag is óriási élményt jelentenek. A legkisebb falu temploma is olyan csodálatos, hogy kedved lenne leszállni a buszról mindegyiknél.
Ha feljutottál a hegyre, már ameddig tud menni a busz, akkor használd ki az időd, és mélyedj el a vulkán világában. Legkézenfekvőbbnek kínálja magát a kisebb kráterek megmászása. Itt ne a megszokott hegyi túrákra számíts, a talaj ugyanis jóval lazább a megszokottnál, kicsit hasonlít arra, mintha hóban járnál, persze nem süllyedsz bele térdig!
Ha a krátereket végigjárod, akkor sétálj egyet a lávafolyamokon, egyedülálló érzés lesz! A megszilárdult magmán szinte nincs egy talpnyi egyenletes felület, ez teszi kissé fárasztóvá a sétát, de az érzés és a látvány mindenért kárpótol.
A másik lehetőség, ha a kráterek tövében lévő tufadombok közt bóklászol. Itt ne lepődj meg, ha néha bokáig süllyedsz a laza, vulkáni kőzetben. Fontos, hogy kényelmes legyen cipőd, mert egy papucsban vagy magassarkúban nem nagy élmény a krátereket mászni vagy a lávafolyamon botladozni.
Ha igazi ínyenc vagy, itt megkóstolhatod a láván sült húst.
A parkoló közelében egy kisebb és egy nagyobb mellékkráter emelkedik, melyeket feltétlenül meg kell mászni.
Érdekes megcsodálni a nagy kitörés során keletkezett lávafolyamot, mely úgy kanyarog a hegyen lefelé, mint egy vízfolyás. Figyelemreméltó, hogy foglalja vissza a természet a maga birodalmát, a kövek közül, talaj nélkül sorra bújnak elő a növények.
Sokan szeretnének ereklyét hozni magukkal. Ennek egyszerűbb változata a fenti bazárokban vásárolni valamit a lávakőből készült apróságok közül. A másik, veszélyesebb megoldás, ha egy darabot hazahozol magaddal a kövek közül.
S, hogy miért veszélyes? Mert az Etna istennője megbünteti azokat, akik rabolják a hegyet, és ezt követően balszerencsés lesz az életük.

Salzburg

„Ez a ragyogó barokk város nemcsak Európa közepe, hanem földrészünk legszebb kisvárosa is.” Alexander HumboltSalzburg, az azonos nevű tartomány fővárosa, kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően minden irányból kényelmesen megközelíthető. Lakosainak száma 146.000. A város számos nemzeti és nemzetközi hatóság székhelye is. Salzburg ad otthont a világhírű Nyári Ünnepi Játékoknak is, amikor a város július végétől augusztus végéig évről évre a zenei élet központja. Salzburg a világ vezető turisztikai célpontjai között kongresszusi és vásárvárosként is az élvonalhoz tartozik.
700. körül Szt. Rupert egy bencés apátságot alapított a Salzach folyó partján, ekkortól számítjuk a város történetét. Még a VIII. sz-ban püspökséggé majd érsekséggé vált, így fontossága a német hercegségekét is elérte. A sóbányászatból és kereskedelemből szépen gyarapodó város azonban nem mindenkinek volt szimpatikus. 1167-ben Barbarossa Frigyes megtámadta és szétdúlta. 30 év múlva azonban ismét fellendülésnek indult a város, mert a sóbányák mellett aranyat, ezüstöt és rezet is találtak.
A gazdagság felpezsdítette a kulturális életet is, így a középkori Európa egyik kulturális székhelye lett. 1623-ban alapították egyetemét. A város szerencsére kimaradt a vallásháborúkból és a 30 éves háború pusztításából, így a pompás barokk épületek szervesen be tudtak illeszkedni a középkori városhoz (és nem a romokhoz).
A napóleoni háborúk idején többször is gazdát cserélt a város, végül 1814-ben véglegesen visszakerült Ausztriához. Külön tartománnyá 1850-ben vált. Gazdasági és politikai súlya a XX. sz. során lassan háttérbe szorult, de egyre inkább a művészetek és a zene fellegvárává vált. Ebben nagy szerepe van annak, hogy 1917-ben létrehozták az Ünnepi Játékokat, mely azóta a kontinens legnagyobb operafesztiválja.
A várost ma is csaknem olyannak láthatjuk, mint a barokk hercegség-érsekség idején. Ezt elismerve az UNESCO 1997. január 1-én a világörökség részévé tette.De mindezen ismérveken felül legalább ennyire fontos, hogy 1756. január 27-én itt született Wolfgang Amadeus Mozart, akinek szelleme máig átjárja a várost. E ténynek nagy szerepe volt abban, hogy Salzburg lett a zene fővárosa.
A Salzach folyó bal partja az újváros. Ide érkezünk meg a vonattal.
Először a Mirabell kastélyt célszerű útbaejteni. Az épület nem nagy szám, de a kertje mindenképp megér egy sétát. Továbbhaladva a folyó felé utunkba kerül Mozart egykori lakóháza is. A folyópartról szép látvány a jobb parton Óváros és a fölé emelkedő vár épülettömbje. Valamelyik hídon átkelve először a Getreidgasse-t érdemes meglátogatni. Ez a város legszebb utcája, a világ egyik leglátogatottabb kisutcája. Máig megőrizte régi karakterét, a házak nagy része a középkorban épült. Itt áll Mozart szülőháza is, mely kultúrális zarándokhely.
A városban számos figyelemre méltó egyházi épület van, érdemes ezekből is néhányat meglátogatni. Elsőként a Dómba térjünk be. Többszöri átépítés után nyerte el mai formáját a 10.000 főt befogadni képes templom. Szemből két torony és barokk homlokzat fogad. A belső tere a barokktól szokatlanul egyszerű, ám rendkívüli egységessége ellensúlyozza ezt. A Dóm mellett áll a hercegérseki rezidencia, a két épület közötti téren pedig a Rezidencia szökökút. A tér harmadik oldalát az Újépület határolja, melynek tornyában egy messze földön híres harangjáték szólal meg óránként.
A Dómtértől egy saroknyira áll a Ferenc-rendiek temploma. Sokak szerint a város legszebb temploma. Legfőbb érdekessége, hogy a templomépítészet 3 legfőbb stílusa (a román, a gótikus és a barokk) is jelen van benne.
Nem messze magasodik a Szent Péter főapátság templomának tornya. Az apátsági templom az egyetlen román épület ma Salzburgban. Az egyetlen férfikolostor német nyelvterületen, mely a VII. sz. óta fennáll. Az évszázadok rajtahagyták kézjegyüket: román, barokk és gótikus korban is átépítették, bővítették.
Ha eleget kalandoztunk az Óvárosban, akkor ideje, hogy felfedezzük a várat. A Festung Hochensalzburg Közép-Európa legnagyobb teljes épségben megmaradt vára. Ez annak is köszönhető, hogy soha nem tudták elfoglalni. Felsétálhatunk akár gyalog is néhány száz lépcsőn, de ekkor is belépőt kell váltanunk, hogy bemehessünk. Ezért célszerűbb inkább siklóval feljutni, mert alig kerül többe, de kényelmesebb és látványosabb is az út. Maga a sikló is technikatörténeti érdekesség. A várból csodálatos kilátás nyílik az Alpok vonulataira éppúgy, mint az alul elterülő városra.

Trogir

Még Prága sem őrzi úgy a középkor emlékét, mint Trogir. Verona, Padova este sejtelmesebb, de terei nappal túl nagyok ahhoz, hogy a képzeletünk betöltse a régmúlt színével-árnyával. Egyedül Velence hasonlítható a horvát városhoz.
Az Unesco védelme alatt álló Trogir tulajdonképpen a „kis Velence”, ahol szinte megállt az idő.
Zadar és Split között, az utóbbitól harminc kilométerre fekszik „kis Velence”: boldog-szegény halászok és idealista díjszedők örök lakhelye, a világ egyik legszebb városa.
Az adriai, dalmát szigetre épült Trogirt meglátni, megszeretni tíz perc.
Félóra alatt az egészet be lehet járni, s hogy mennyire igaz a Velence-hasonlat: nem látta Trogirt, aki nem tévedett el elsőre. Pedig ez a város Velence területének csak egy kis töredéke, gyors iramban egyik partjától a másikig három perc alatt eljuthatunk. De a kis utcák kanyarai újra és újra tréfát űznek a térképet szorongató turistából, s mivel minden ház és sarok egyformán őrzi a középkort, a szépségtől megszédülünk és elveszünk a részletekben. Egyetlen négyzetkilométeren: bástyás védőfalak, gótikus katedrális, loggiás fejedelmi palota, óratorony. A turista már rögtön a szárazföldi kapuban a fényképezőgépéhez kap, de tíz perc múlva nem emlékszik az első megörökített homlokzatra. A benyomás marad meg legélénkebben az egységes egészről, s csak néhány torony a sok közül hagy bennünk másnál mélyebb nyomot, de nem jobban, mint egy különös, mozdulatlan tekintet a szembejövő emberek forgatagában. Esténként mozdulni sem lehet nyáron a szűk kis utcákban a turistáktól és a rekedten magyarázó dalmátoktól. Délelőtt a napfény a majd kétezer éve vigyázó Spalato felől végigsimogatja a kikötő negyven pálmafáját. Délután hangos a víz, hajók indulnak, csónakok érkeznek. A legszebb a kép alkonyatkor, sejtelmes homályban ötvöződik Radovan mester remekműve, a dóm, a csipkés Cippio-palota, a municipio, a loggia, s a torony óraütéseinek hangjára kigyulladnak a lámpák. Fények és árnyékok játékában bontakozik ki ekkor Trogir feledhetetlen romantikája. Este hét óra körül, mint a méhkas, felbolydul a kikötő, ezrek árasztják el a partot, töltik meg a kis utcákat. Az őslakosok mindezt borostásan, ingujjban, békés mosollyal figyelik és várják napról napra.
Nyolcezerötszáz ember lakja a szigetet, vagyis szinte egymáshoz érnek a meghitt, hűs szobák. Az utcák egyébként középkori „klímatechnikával” épültek, a számtalan kanyar miatt a szél megáll a zsalugáteres ablakok alatt, a dalmát lakásokban sehol sem találunk légkondícionálót. Az embereknek ennél kisebb gondja is nagyobb. Aludni, sziesztázni járnak haza, de beszélgetni, enni, inni, kártyázni és pörölni odakint szeretnek. Úgy ötven piazzája lehet Trogirnak, s minden helybéli tudja, melyik asztalnál melyik ismerőse fog ülni.
A turistának rejtély a trogiri ember, azt hiszi, hogy – akár a velencei – megnyugszik, amikor eljön az ősz és a város végre kiürül. Pedig ez tévedés. Trogir ilyenkor októberben is feléled esténként. Januárban és áprilisban szintén huszonnégy órán át tart majd az élet. Így van ez évszázadok óta, így volt akkor is, amikor humanista művészek vagy a finom reneszánsz faragványok mesterei járták utcáit. De a külföldi feszélyezett. Hiszen minden dalmát városra – és Trogirra sokszorosan – igaz, hogy lehetetlen eldönteni, mikor gyalagolunk bele egy család magánszférjába. Egy kis séta az ezeregyszáz éves Szent Borbála templom körül, néhány kép az óratorony szobrairól, s már ott is termünk a város legígéretesebb pontján: épp egy vacsora közepén. Se megjegyzés, se bosszús tekintet, a dalmát család tagjai születésüktől kezdve idegenek áradatában sütik a halat s olvassák a napilapot. Mi hirtelen nem tudjuk, hogy közterületen vagy magánterületen vagyunk, ők pedig ezer éve nem sejtik, hogy mi a különbség a kettő között.
A sikátorokban, nem sokkal a fejünk fölött, szárítókötél ér faltól falig, futó muskátli, patyolat tiszta törölköző és reneszánsz domborművek: ez együtt adja egy trogiri kis utca képét. A szemben lévő ablakok mögött talán senki sincs, mert mindenki az utcán örvend valaminek, de ha véget érne a zsongás, szinte csókot válthatnának a szomszédok két ablak között. Ám ilyesmit a trogiri ember nem igen tesz. Igaz, hogy szinte mindent, ami fontos, odakint csinál, de a szerelmet már szigorúan a díszes kapuk mögött gyakorolja.

Ausztriáról

Nyugati szomszédunk szinte Európa mértani középpontját foglalja el.
Fővárosa Bécs (Wien).
Történe évszázadon keresztül összefonódott hazánkéval. A jelentéktelen hercegséget 1278-ban szerezte meg Habsburg Rudolf, és ezzel kezdetét vette a XX. századig tartó Habsburg uralom. A korábbi kis jelentőségű fejedelemség a család irányításával egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a XVI. századra már császári székhely. Az I. világháború elvesztése vetett véget a Habsburg császárkornak, mikortól az ország köztársaságként működik. A II. világháború előtt Hitler elfoglalta, és a háború vége után tíz évig a győztes hatalmak megszállás alatt tartották. Az 1955-ben megkötött államszerződéssel nyerte vissza önállóságát.
Jellegzetesen hegyvidéki ország, az Alpok magashegységi láncai uralják területének felét. Az alacsonyabb dombságok és medencék csak 20%-át teszik ki az országnak. Legjelentősebb folyója a Duna, mely 350 km-t tesz meg Ausztiában. Az ország 96%-a a vízgyűjtő területéhez tartozik.

A hűvös és csapadékos Alpok magasabban fekvő területeit az erdőgazdálkodás, a havasi pásztorkodás és a turizmus hasznosítja, míg a védett völgyekben a zöldmező-gazdálkodás és a könnyűipar honosodott meg.
Sokoldalú és önálló mezőgazdaság, valamint fejlett étkezési kultúra jellemzi Ausztriát. A mezőgazdaság belterjes, 90 %-ban önellátó, a lakosság kis részét foglalkoztatja.
Ásványkincsekben gazdag ország, de több nyersanyagban behozatalra szorul. A feldolgozóipar elsősorban a tartományok fővárosai köré és a fontos közlekedési útvonalak mentére koncentrálódott.
Az ország kulturális színvonala, fejlett infrastruktúrája az idegenforgalom alapja. Műemlékei, természeti szépségei, gyógyfürdői és síterületei egyaránt vonzzák a kirándulókat. Mindezek évről-évre biztosítják az idegenforgalomból származó magas bevételt. Idegenforgalmi bevételeit tekintve a világelsők között van. Legfontosabb célterületei: Tirol, Voralberg, Salzburg és Bécs.

Keresés

fészbuk szociál

Karrier

evvk logoExplorer Vasutas Világjáró Klub Magyarország legnagyobb vasúti szabadidős szervezete túravezetőt keres, hosszútávra, alkalmi munkára (átlag évi 10 munkanap + a csatlakozó hétvégék).

Angol nyelvismeret, utazási gyakorlat szükséges.

Túravezetői, magashegyi túravezetői vizsga, előny.

Vasutasok, kalauzok, pénztárosok, jelenkezését is elfogadjuk, sajnos főállást nem tudunk biztosítani.

Érdeklődni, esténklént: 0630/9634-325

Szakmai önéletrajzokat szíveskedjetek az info@evvk.hu -ra megküldeni.

Köszönjük:EVVK

Kiemelt partnereink

EVVK

sziamaci

iho

 

Kellékek

Rendeld meg még ma!

EVVK póló gyülekezőkre: sárga drapp, kék (új!) színben 900 Ft

EVVK felfújható nyakpárna vonatos utazásokhoz 650 Ft

EVVK alumínium kulacs, karabinerrel a túrákhoz 950 Ft

EVVK nyakba akasztható pénztárca a biztonságért 650 Ft 

 

EVVK extrém túrákhoz túlélő csomag 1000 Ft

 

 

EVVK

szállás